A ’90-es években szinte mindenki a zsírtól félt. A boltok polcain sorakoztak a light feliratú joghurtok, margarinok és rágcsák, és sokan el is hitték, hogy a zsír szinte az összes baj forrása, nemcsak a hízásé, de a magas koleszteriné, meg úgy általában mindené.
Akkoriban a zsírmentes egyet jelentett az egészséges szóval, és rengetegen váltottak át ezekre az alacsony zsírtartalmú termékekre abban a reményben, hogy gyorsabban elérik az ideális testsúlyt. De tényleg így is volt, és hogy vélekedünk erről napjainkban?
Miért hittünk benne annyira?
A korabeli táplálkozási trendek és reklámok mind abba az irányba mutattak, hogy a zsír a fő ellenség. A logika egyszerűnek tűnik, hiszen a zsír sok kalóriát tartalmaz, tehát ha kevesebbet eszünk belőle, akkor fogyni fogunk. Ez elsőre jól is hangzott, csak épp a valóság kicsit összetettebb ennél.
A zsírszegény ételek ugyanis gyakran úgy lettek könnyebbek, hogy közben több cukrot vagy mesterséges adalékot tartalmaztak, hogy ne legyenek íztelenek. Ennél fogva sokan ugyan csökkentették a zsírbevitelt, mégsem érezték magukat energikusabbnak vagy karcsúbbnak hosszú távon, hiszen lényegében zsír helyett szénhidrátra váltottak.
Mit gondolunk ma a zsírról?
Ma már sokkal árnyaltabban látjuk a képet. A zsír nem feltétlenül rossz, inkább az számít, milyen formában visszük be, és mekkora mennyiségben. Vannak, akiknél a jó minőségű, természetes zsírok, például az olívaolaj, az avokádó vagy az olajos magvak hozzájárulnak a teltségérzethez és a kiegyensúlyozott táplálkozáshoz.
A mai irány inkább a tudatosságról szól, tehát arról, hogy nem kell teljesen száműzni a zsírokat, csak érdemes figyelni arra, hogy miből és mennyit fogyasztunk. A helyzet az, hogy a szélsőségek ritkán működnek huzamosabb ideig, vagyis se a teljes zsírmentesség, se a túlzásba vitt zsírdiéták nem hatékonyak. Igen, ma már olyan diéta is létezik, melynek a zsír az alapja, és az sem feltétlen jó a szervezetünknek.