Felnőttként életünk története oly világosnak látszik, egészen gyermekkorunktól kezdve. De mi a helyzet apróságainkkal, akik számára a világ még láthatatlanul alakul, főként, ha szembe kell néznie azzal, hogy szülei válnak? A világ számukra sajnos kettészakad.
Legkisebb korban
Hároméves kortól kezd kialakulni a gyermekeknek a saját élettörténetükre való rálátásuk. Ilyenkor már képesek visszatekinteni kisbaba korukra, saját identitásukkal, létezésüknek élményével már tisztában vannak. Ebben a visszatekintésben a szülői háttér sokat segíthet, együtt felidézni az elmúlt éveket a születéstől kezdve, érezni azt, hogy mennyire várta anya-apa, mérhetetlen biztonságérzetet ad számukra: ez az egészséges fejlődés alapfeltétele.
Ám ha trauma éri…
Gyermek és a válás – a trauma túléléséhez egyetlen segítséget a szülők nyújthatnak
Ám ha a kisgyermeket trauma éri, a történet hirtelen megszakad, és addigi élete összeomlik. A közös visszaemlékezést felváltják a hangos veszekedések, az ügyvédhez való járkálás, ügyintézés, a folyamatos feszültség. Arról nem is beszélve, hogy például a vagyoni helyzet rendezése, vagy a gyermekelhelyezés megoldása micsoda viharokat hoz magával, amit leginkább a pici szenved el. A szakemberek számos olyan helyzetről tanúsítanak, hogy a terápiás szobában a válófélben lévő gyermek szisztematikusan felépít valamit, majd újra és újra lerombolja őket: pontosan, mint ahogy saját életét látja.
Az öngyógyítás kísérlete
A szakemberek véleménye szerint ez a gyermekek önálló kísérlete az öngyógyításra, hiszen ezzel megfogalmazzák, kijátsszák a bennük lévő élményeket, így hagyni kell érvényesülni az effajta törekvéseket. A katasztrófaélmény megélése tehát szükségszerű, ám nem mindegy, hogy mennyi ideig van benne a gyermek. A szülők együttes odafigyelése és segítsége szükséges ahhoz – és ez az egyedüli hatékony segítség! -, hogy ezt a krízis-szakaszt a picik túléljék.