Életünk szerelmével amikor egybekelünk, és kiválasztjuk a közös gyűrűket, hagyományosan a férfi és a nő is a bal kezének negyedik ujján viseli azt. Megszokottnak tűnik, és el sem gondolkodunk rajta sok esetben, hogy miért van ez így, de természetesen mint mindennek, ennek is megvan a maga kis titka.
Egyiptomi gyökerek
A gyűrűsujj története egészen Egyiptomig kígyózik vissza. A fáraók földjén ugyanis a boncolások során a szív és a negyedik ujj között egy idegszálat véltek felfedezni, és miként a szív a szerelem legfőbb jelképe, úgy gondolták az egyiptomiak, hogy a jegygyűrűt a kézfej negyedik ujján kell hordani. Később pedig a szerelem ujjának nevezték el, amely szokás világszerte elterjedté vált, noha tudományosan bebizonyították, hogy az Egyiptomiak boncolásainak eredményei nem helytállóak.
A reneszánsz időszaka
A gyűrűsujj története – szép hagyomány, amely egész történelmüket átíveli
Ezt a hagyományt a reneszánsz korszakban asztrológiai jelentőséggel is felruházták, miszerint a negyedik ujjunk Apolló istenhez köthető, és ha itt viseljük a jegygyűrűt, akkor a párunkkal köttetett házasságra sok derű és mennyei boldogság vár. Úgy tartották, több ékszert nem szükséges hordani, a jegygyűrű elegendő a szerelem megpecsételésének jeléül.
A határtalan Kína
A kínai hitvallás úgy tartja, hogy kézfejünkön mindegyik ujjunk szimbolizál valamit: a hüvelykujj a szülőket, a mutatóujj testvéreinket, a középső önmagunkat, a negyedik házastársunkat, kisujjunk pedig gyermekeinket. Nagyon szép fiziológiai alapja van a hitvallásnak, melyet mi is könnyedén kipróbálhatunk: illesszük össze mindkét kézfejünkön az ujjbegyeket, és a középső ujjainkat behajlítva nyomjuk egymáshoz. Ekkor a hüvelykujjainkat szét tudjuk választani, hiszen szüleinktől előbb vagy utóbb, de elköltözünk. A mutatóujjainkat szintén szét tudjuk nyitni, hiszen testvéreinktől is külön utakon járunk majd, önálló családot alapítunk. A kisujjaink szintén szétnyithatók, gyermekeink ugyanis kirepülnek majd egyszer a családi fészekből, azonban gyűrűsujjunkat nem, vagy csak éppen hogy el tudjuk választani egymástól, hiszen házastársunk egész életünket végigkíséri.
Nagyon szép hagyomány ez, és híven mutatja, mennyire meg kell becsülnünk szívünk választottját, amit napról-napra érdemes kifejezésre juttatnunk felé: egy-egy kedves szóval, gesztussal, apró ajándékkal, egy szép fülbevalóval, mindenekelőtt pedig szeretettel, odaadással, és törődéssel.