Néha a szülőket csak emlékeztetni kell arra, hogy soha nem fog a helyükre lépni senki

Egy szülő minden esetben a legjobbat szeretné a gyermekének. Sajnos már fiatal tiniként is ebből vannak a konfliktusok. De ahogy telik az idő, és a gyerek kezd felnőtté válni, ha nem figyelünk kicsit jobban ezek az apróbb viták, akár évekre szóló sértettséghez is vezethetnek.

Mint minden szülő életében hatalmas élményt jelent amikor a gyerek szerelmes lesz, és bemutatja a párját. Sajnos ez az élmény nem mindig a pozitív kategóriába tartozik. De mit tehetünk ha ebben az esetben mi vagyunk a szenvedő alany, és a szüleink rossz szemmel tekintenek a friss kapcsolatunkra? Hiába éljük a mindennapjainkat egy rózsaszín fátyol alatt, vagy szárnyalunk a boldogságtól, ha a szüleink nem tudják, vagy nem is akarják elfogadni a helyzetet.

Sok tinédzser ilyenkor tanácstalanná válik, és úgy érzi döntenie kell a szülei és a szerelme között. Ám mielőtt egy ilyen döntést meghoznánk, próbáljunk ésszerűen és higgadtan beszélni mindkét féllel.

Egyszerűen próbáljuk kifaggatni őket, hogy mégis mi az okuk rá? Igyekezzünk kideríteni, hogy kimondottan a párunkkal vannak gondjaik, vagy a helyzettel, hogy a kislányuk, vagy kisfiúk felnőtt. Ilyenkor tapintatosan kell megtudni, hogy van-e bármi olyan dolog amit te tehetnél annak érdekében, hogy elfogadjanak titeket együtt. Ilyen például ha egyezséget kötsz velük, hogy a vasárnapi ebéd mindig a családé marad, vagy a nyaralásra is természetesen egyedül mész velük, hogy ugyanúgy édesanyáddal fogsz bevásárolni járni. Leggyakrabban észre sem vesszük, hogy az egész unszimpátia oka az, hogy minden időnket a kedvesünkkel szeretnénk tölteni, és elhanyagoljuk a szülőket.

Tegyünk egy lépést hátra! Észre sem fogják venni, de pont ezzel lépünk majd előre

Vannak olyan élethelyzetek amikor az igazság elhomályosítására szükség van. Ez még nem tartozik a hazugság kategóriába, mégsem a teljes igazat tartalmazza. Először is ne kössük a párunk orrára, hogy miket mondtak róla. Érdemes ezt is kicsit szépítve tálalni, például mondjuk azt, hogy a szüleink minden élethelyzetben bizalmatlanok az ismeretlen emberekkel szemben, és szeretnéd ha türelemmel állna hozzájuk.

Fordítva is igaz ez a stratégia, nem kell feltétlenül közölni édesanyánkkal, hogy a párunk szerint sótlan volt a levese. Mindig gondoljuk a jövőre, hogy mi mit fog okozni. Az lebegjen mindig a szemünk előtt, hogy már csak dacból is be kell bizonyítani a szülőknek, hogy tévednek. Figyeljünk oda arra, hogy ugyanannyi időt töltsünk velük és a barátainkkal mint eddig. Miután látják, hogy ugyanolyan kiegyensúlyozott az életünk mint eddig, valószínűleg látni fogják, hogy nincs mitől félniük.

Ha igazán szeretjük a párunkat hajlamosak lehetünk elvakultan tekinteni rá. Lehetséges, hogy a szüleink olyan dolgot látnak, amit mi szerelemtől elvakultan nem is veszünk észre. Érdemes a barátainkat, rokonaikat is kifaggatni erről. Vajon nekik is feltűnik a jelenség? Ha több ember ugyanazon a véleményen van, akkor nagy a valószínűsége, hogy van némi igazság alapja. Ha viszont mások nem úgy állnak hozzá mint ők, akkor mondjuk el nekik, hogy tudjuk mennyire szeretnek minket, de valószínűleg nem jól látják az adott problémát.

Hozzászólás írása