Mindig ugyan olyan embereket választunk?

Sokszor egy-egy szakítás után kapunk a fejünkhöz, miután elmúlt a kezdeti sokk, hogy már megint ugyan olyan rossz embert választottunk magunk mellé, mint amilyennel már volt dolgunk, akár nem is egyszer. Képesek vagyunk egy fajta személyiséghez vonzódni, de ha ez a személyiség nekünk nem megfelelő, akkor muszáj lesz a párválasztást tudatos mederbe terelni.

Vannak még jócskán hibák, amiket elkövethetünk, vagy figyelmen kívül hagyhatunk, ha újra a randizás mezejére lépünk. Nem muszáj mindig ugyan olyan emberbe beleszeretnünk, megvan a választásunk szabadsága ebben a dologban is.

Sajnos manapság már nagyon ritkán beszélhetünk a személyes találkozás varázsáról. 10-ből 7 pár a virtuális térben találkozik először, legtöbbször egy társkereső oldalon. Ilyenkor bele eshetnek abba a hibába, hogy maguktól túl nagy távolságra lévő emberekkel is ismerkednek, aminek aztán távkapcsolat lesz a vége. A heti 1 vagy 2 randevú eleinte lehet, hogy rendben is van, de ha komolyabbra fordul a dolog, egész biztos, hogy kevés lesz.

Aztán felvetül a kérdés, hogy melyik fél költözzön és adja fel az addigi életét, vagy, hogy vajon sikerült-e rendesen megismerni a választott párt a neten keresztül. Remélhetőleg igen, és nem bombaként ér minket a felismerés, hogy az illető eddig teljesen más arcát mutatta.

Mi a helyzet a harmadik féllel? 

Egyre gyakoribb a nők körében, hogy 30-as éveik vége felé járva sem tudnak párt találni, aztán ott találják magukat egy igencsak mérgező szerelmi háromszögben, szeretőként. Vannak jócskán, akiknek ha sikerül is megszabadulni ebből a borzalmas státuszból, pár hónap múlva újra egy hasonló szituációban evickélnek.

Ilyenkor persze jönnek az ámítások, hogy majd a férj otthagyja a feleségét, rosszabb esetben már családját a kedvéért, de ha ez meg is történik, nem garantálja semmi, hogy legközelebb nem ő lesz az, aki ott lesz hagyva egy újabb harmadikért. Jobb az ilyesmibe bele se kezdeni inkább.

Férfiak szemszögéből nézve is előfordulhat ez a szituáció, de nem olyan gyakran, mint a hölgyeknél. Az erősebbik nem inkább nem állapodik meg, ha tudja magáról, hogy nem képes hűséges lenni sokáig, hajlamosak egyszerre több vasat tartani a tűzben. Aztán az már más kérdés, hogy ezek a „vasak” tudnak-e egymásról, vagy sem.

Rendesebb esetben be vannak avatva, és elfogadják ezt a helyzetet, viszont aki erre képtelen, annak még mindig megvan a saját választása, hogy kilép az efféle háremből. Ilyenkor nem kell sokáig gondolkodni a dolgon, hiszen ha rendes kapcsolatra vágyik az ember lánya, akkor ettől a képzelt arab sejktől nem fogja ezt sose megkapni.

Hozzászólás írása