Így készül a kalotaszegi hímzés

A kalotaszegi hímzésről tudni kell, hogy egy helybéli asszony soha nem hímez, hanem ő bizony varrja a csodálatos kézi munkákat, ebből kifolyólag a kész kézimunka sem hímzés, hanem varrás vagy varrottas.

Az asszonyok a hímzést rendszerint középről indítják és úgy haladnak kifelé, és rendszerint először a nagy mintákat készítik el, majd utána a kisebbeket, a mintákat elválasztó vonalas díszeket. Minden egyes asszony a saját, valamint családja, és esetleges megrendelője ízlése szerint alakítja ki a mintákat és a formákat, de sajátossággal így is minden egyes munka rendelkezik.

Munkaruházatra reklámlogó? Igen, klikk ide!

A kalotaszegi asszonyok nem kedvelik az előre nyomtatott mintát, mivel azokat az írás tekintetében nem lehet variálni, nem lehet belőlük újakat formálni sem. A varrás közben mindig gondosan ügyelnek arra, hogy a vászon soha ne törjön meg. Egy varrottas akkor szép szerintük, ha az nem ritkás, vagy ahogyan ők nevezik, nem tetves, a szép hímzés az ő ízlésük szerint erősen tömött és sűrű. Bár csodálatos kézimunkák születnek, melyeket napokig tart elkészíteni, a hímzés feléjük nem mesterség. Érdekesség, hogy a legtöbb asszony még ma is nagyon jól tud hímezni, és nagyon sok férfi is ismeri ezt a tudományt, de legalább jól varr és rajzol.

A kalotaszegi írásos hímzés

kalotaszegi hímzés

kalotaszegi hímzés

A kalotaszegi varrottasok egyik különlegességének az írásos hímzést tekinthetjük. Ennek a típusnak kétféle alapöltése van, amelyek név szerint a kis és a nagy írásos változatok, amelyek a technikai kivitelt tekintve teljesen azonosak, de hatásuk tekintetében alaposan eltérnek egymástól.

Az írásos öltés egyébiránt valójában nem más, mint az úgynevezett láncöltés, aminek a lényege az, hogy a leöltés során nem a kiszúrás helyére kell visszaölteni, hanem attól egy pár milliméterrel arrébb. A leöltés során a hímzett anyag alatt balra vezetjük a tűt, és mindig a legelső öltés pontja mögött szújuk le, a fonalat pedig közben a tű hegye alatt vezetjük el. Fontos, hogy a fonalat soha ne húzzuk túl szorosra, mert ezzel fölösleges bőséget okozhatunk, amit a tű hegyével tudunk részben korrigálni.

Ez a típus tehát egyfajta láncöltésnek tekinthető, pontosabban ebből kiindulva képezhető, de sokkal rövidebb és szélesebb széthúzott láncszemeket eredményez, aminek során folyamatosan ügyelni kell arra, hogy a fonal feszülése egyenletes legyen, mert ez a feltétele annak, hogy az öltések egyforma sűrűséggel és szélességgel sorakozzanak.

Hozzászólás írása